Múzeumokban jártak az Ifjú Gönyűiek
2019. május 25-én Budapestre kirándult a Gönyűi Polgárőr Egyesület által koordinált Ifjú Gönyűiek Közössége. A vállalt feladatok teljesítése közben (múzeum átadásnál forgalomirányítás, gyermeknap körüli teendők) azért szakítottunk időt a programra, hogy tovább épüljön a közösség, részesüljenek újabb élményekben.
A 24 fiatal és felnőtt kísérői vonattal utaztak a fővárosba, útközben elmélyedve az egymással folytatott beszélgetésekbe. A Déliben találkoztak össze azokkal, a kétlaki – gönyűi és fővárosi – kalauzolókkal, akik vezették a csoportot a nap folyamán.
A séta a Vérmezőn kezdődött némi történeti vissza- és áttekintéssel, praktikus tudnivalók ismertetésével, majd a Bécsi kapun keresztül sétáltunk fel a Várba, a Hadtörténeti Múzeumba.
A Múzeumban áttekintést nyertünk történelmünk győztes és vesztes, örömteli és szomorú (had)történelmi eseményeiről, az azokhoz kapcsolódó következményekről, mindezt számtalan tárgy (fegyver, egyenruha, zászló), irat, fénykép, berendezett „korhű” jelenet segítségével. Nemcsak a fiatalok, hanem mi, felnőttek is nagy érdeklődéssel szemléltük a Múzeum kínálta látnivalókat. A Hadtörténeti Múzeum előtt, az ágyúkon elfogyasztott „ebéd” után elindultunk a Váron keresztül a Sziklakórházba, közben egy fél órás szabadidőt hagyva a fiataloknak.
A Sziklakórházban először egy rövidfilmet néztünk meg, majd következett a föld alatti létesítmény egységeinek megtekintése a felvételi „irodától”, a konyhán, gépházon keresztül a műtőig, kötözőig, kórtermekig. Elképzelni is nehéz volt, hogy a legkritikusabb időszakban 600-700 ember zsúfolódott össze ekkora helyen. A kórház az idők során atombunkerré fejlődött, természetesen az akkori idők tudásszintjének megfelelően, ami mai szemmel látva talán semmire, vagy csak távoli robbanás esetleges túlélésére lett volna elegendő.
A két múzeum belépőinek árait, valamint a látnivalókat összehasonlítva a Hadtörténeti Múzeum a befizetett összeget sokszorosan meghaladó élményt nyújtott, míg a Sziklakórház egy órás látogathatósága, tárgyai, életképei – legalábbis számomra – megkérdőjelezik az alkalmazott, magas belépődíjakat. Talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy az önkéntes munkát végző polgárőrök miért nem kaphatják meg azt, vagy valami hasonló kedvezményt, mint a Rendőrség, Tűzoltóság, Katasztrófavédelem, Polgári Védelem.
A napot a Déli pályaudvarhoz visszasétálás közben, a Vérmezőn csoportosulva, a látottakat felelevenítő vetélkedőre került sor. A hazautazáson a már némileg fáradt csapat kisebb elánnal, de újólag beszélgetve töltötte az időt.
Hisszük, hogy szükséges fiataljaink látókörének bővítése, a csoportépítés minden eszközének felhasználása. Úgy érezzük, hogy a fiataloknak tetszik ez az út és jól érzik magukat a polgárőrség égisze alatt.
Horváth Attila sajtófelelős
