A jubiláló Ifjú Gönyűiek Közösségének nyári táborozása

Többször nekiültem az írásnak. Valami igen „ütőset” akartam összehozni, hiszen nemcsak az évzáró táborról, hanem arról is hírt akartam adni, hogy öt éves a Gönyűi Polgárőr Egyesület által koordinált ifjúsági program, az Ifjú Gönyűiek Közössége.

Először megpróbáltam tényszerűen írni, ami nagyjából így nézett ki:

Ez évben összességében immár ötödször, Balatonszepezden pedig már harmadszor zárta az évet az ifjak közössége. Ez a tábor emlékezetes marad mindnyájunk, de különösen az alapító személy és a kezdettől tag 10 fiatal számára, ugyanis 5 éve szövetkeztek arra, hogy megismerjék a környezetüket, észrevegyék a problémákat, tegyék a dolgukat, mindeközben vidáman és egymás iránt fokozatosan teljesedő empátiával alakítsák, fejlesszék a közösséget. Úgy érzem sikerült. A közösség tagjai és alapítója (Bákai Roberta, Deák Renáta, Novák Laura, Ott Boglárka, Paál Dorina, Pályi Zora, Rozs Eszter, Fodor Simon, Molnár Dávid, Pánczél Zoltán és az alapító Horváth Attila) emlékplakettet kapott az Egyesülettől, ezzel is elismerve a megtett utat.  A táborban Kiváló Ifjú Polgárőr kitüntetést vehetett át Csaplár Zoltántól, a Győr-Moson-Sopron Megyei Polgárőr Szövetség elnökétől és Németh Csabától a Megyei Szövetség titkárától Ott Boglárka és Bodó Péter társunk. A jubiláló közösség pedig drónt kapott mellyel – betanulás és a szükséges feltételek teljesítése után – hatékonyabb szolgálat látható el.

Mikor eddig elértem, elégedetlen voltam magammal. Rájöttem, hogy ez messze nem adja vissza sem az öt év, sem az idei tábor hangulatát, ezért váltottam, és másként próbálkoztam:

Az idei tábor az előző négy eszenciája volt, mégpedig úgy, hogy dr. Bokodi Márta „tábori programigazgató” koordinálásával a fiatalok állították össze a programot és – nem ordítással, de – oroszlánrészt vállaltak a lebonyolításban is. A siker nem is maradt el, mindenki örömmel vett részt a társak által kezdeményezett vetélkedőkben, játékokban, a felnőttek által szervezett programokon, hiszen magáénak érezte társa ötletét, támogatta társa munkáját.

Nagyon változatos, színes, élményekben dús volt a hat nap. Bármennyire hihetetlen, a sláger nem a Balaton, a fürdés volt, persze az sem volt utolsó, hanem a csapatmunka, a versenyzés, a vendégek által biztosított ismeretek átvétele, netán „megszerzése”. Valamennyi programról, akár csak néhány sorban is beszámolni azt jelentené, oldalakon keresztül áradoznék – társaim helyett – az élményekről, ezért néhányat önkényesen kiragadok, a többit a teljesség igénye nélkül felsorolom.

A pólótervezés, festés, rajzolás újdonság volt a tábor és a közösség életében, mindenki a rá, a közösségre jellemző képeket, feliratokat vitte „vászonra” és viselte a tábor alatt. Újdonság volt Balatonszepezd nevezetességeinek megismerése a csapatok által tervezett útvonalon. Az előkészítő munkában segítséget adott Németh Ferenc, Balatonszepezd „krónikása” is. Nem új keletű, de örömteli dolog volt gyerekkorom játékának felelevenítése a „vérre menő” számháború keretében. Mint minden évben, érdekes volt a NAV Zala Megyei Adó- és Vámigazgatóságáról érkezett – immár „hazajáró”, jó barát – különítmény bankjegy-, cigaretta-, drogkereső kutyás bemutatója és a hamis termékekről szóló ismeretátadása is. Köszönjük Rohrer Gyula alezredesnek, Budai Csaba (a kutyák vezetőjének), Bedők István, Wünsch Gábor törzszászlósoknak, Joó Hilda sajtóreferensnek, Csiki és Harley kutyáknak. Nagy sikert aratott a Kovács Bánk, ifjú társunk által szerkesztett „film”, mely az elmúlt öt év egyes eseményeit villantotta fel nagy vidámság és öröm mellett. Ezen kívül a fiatalok kincses ládát kerestek GPS koordináták alapján, együttműködést, kommunikációs készséget fejlesztettek dr. Bokodi Márta irányításával, nagyon látványos szendvicseket készítettek, születésnapi zsúron vettek részt, élvezték a bográcsban, a felnőttek által nekik főzött búcsúvacsorát, a tábortűz mellett melegedve, elmélkedve, emlékezve zárták a tábort.

Ezzel a résszel már elégedettebb voltam, de akkor eszembe jutott, mi fejezi ki igazán az érzéseket. A tábor zárón – amikor pár percre mindenki megkapta a „vándor koronát” és király volt, míg tovább nem adta – sorra fel kellett írni egy érzést, egy élményt, egy programot, amit hazavisz magával, amivel több lett.

Néhányan a szórakozást, a vidámságot, a mókát emelték ki, ami a tábor minden napjára, talán az egész elmúlt évre, talán mind az öt évre jellemző volt.

Ami jól illusztrálja közösségünk célját, erejét, eredményeit, hogy van, aki nagyobb önbizalommal megy haza, van, aki itt érezte először, hogy teljesen be- és elfogadják, van, aki a szeretet emelte ki, van, akinek az elismerés volt a maradandó, és sokan a csapatot, a barátságot, a közelséget, összetartást határozták meg, melyet emlékül, tanulságul magukkal visznek.

Úgy érzem, az öt éve elkezdett munka, melyet ma már több koordinátor, pedagógus és külső támogató segít, elérte célját és képes – és akar is – továbbmenni azon az úton, hogy a már felnőttkorba lépett fiataljaink szervezik majd a belépő ifiknek a programokat, ugyanakkor ők is maradnak „életfogytig” a közösség tagjai. Akik pedig kedvet, elhivatottságot éreznek hozzá, polgárőrként is szolgálják a falut.

Horváth Attila

sajtófelelős

a közösség alapítója